<62.2> Hypothesis epistolae secundae ad Corinthios

marg.| Hypothesis epistole secunde ad Corinthios. – Hanc mittit Apostolus a Macedonia eisdem Corinthiis causa cuius hec est. Accipientes Corinthii priorem epistolam, indignati sunt super peccato illius1 qui susceperat novercam suam et contristati sunt quia negligentes fuerant circa huiusmodi peccatum. Subtraxerant etiam se a quibusdam occasiones schismatum facientibus ita ut a littera legis recederent et indifferentem ducerent que a Deo est gratiam sed et {f. 2ra} cautius observarent in facie gloriantes. Erant autem et de ratione in sanctos bene sapientes. Ad hec ergo rescribit Apostolus et primum quidem commendat eos quod eiecerant transgressorem. Docet etiam de lege, distinguens litteram et ostendit quod non oportet suscipere litteram legis solam sed ut ipsa littera sensum invenire. Non enim solum Verbi est lex sed in verbis est et sensus Spiritus. Docet etiam quod veniente Christo nova creatura facta est quare non oportet secundum vetustatem vivere sed sicut in nova creatura in omnibus renovari. Commendat autem eos et de ministerio et monet illud amplius habundare. Causatur quoque eos qui in facie gloriabantur refellens omnia que confidedant per Christum. Deinde visiones narrat quas vidit et in paradisum et in tertium celum raptus. Demum vero precipiens non peccare sed magis penitentiam agere peccatores in gratiarum actione terminat epistolam.A a
a ¶Fons : Euthalius , Editio epistolarum Pauli (Rm.) iuxta Paris, BnF, grec 59, f. 184r ; PG 85, 756C-757B : «Ὑπόθεσις τῆς δευτέρας ἐπιστολῆς* πρὸς Κορινθίους. Ταύτην ἐπιστέλλει ἀπὸ Μακεδονίας· ἡ δὲ πρόφασις τῆς ἐπιστολῆς αὕτη· δεξάμενοι [+ οἱPg59] Κορίνθιοι τὴν προτέραν ἐπιστολὴν κατενύγησαν ἐπὶ τῇ ἁμαρτίᾳ τοῦ λαβόντος τὴν μητρυιάν, καὶ ἐλυπήθησαν δὲ ὡς παριδόντες τὸ τοιοῦτον ἁμάρτημα. εἶτα ὑφηρπάζοντο παρά τινων, καὶ τὰς προφάσεις τῶν σχισμάτων [σχημάτωνPg59] ποιούντων, ὥστε παρακαθέζεσθαι τῷ γράμματι τοῦ νόμου, καὶ ἀδιάφορον ἡγεῖσθαι τὴν παρὰ τοῦ Χριστοῦ[Θεοῦ Pg59] χάριν, καὶ μᾶλλον προσέχειν [προσεῖχονPg59] τοῖς ἐν προσώπῳ καυχωμένοις· ἦσαν δὲ καὶ περὶ τῆς λογίας τῆς εἰς τοὺς ἁγίους φροντίζοντες καλῶς. πρὸς ταῦτα οὖν ἀντιγράφει ὁ ἀπόστολος [ΠαῦλοςPg59]. καὶ πρῶτον μὲν ἀποδέχεται τοὺς [αὐτοὺςPg59] ἐκβαλόντας τὸν παρανομήσαντα. [ἔπειτα ἀξιώσασιν αὐτοῖς καθικετεύει, καὶ μετανοήσαντα ἐκεῖνον κελεύει δεχθῆναι om. Pg59 ] ἐν αὐτῇ δὲ διδάσκει περὶ τοῦ νόμου διαιρῶν τὸ γράμμα, καὶ δείκνυσιν ὅτι οὐ δεῖ λαμβάνειν τὰ γράμματα [τὸ γράμμα Pg59][f. 184v] μόνον τοῦ νόμου, ἀλλὰ ἐν αὐτῷ τῷ γράμματι τὴν διάνοιαν ἐρευνᾶν· οὐ γὰρ μόνον ῥῆμά [ῥήματός Pg59] ἐστιν ὁ νόμος, ἀλλ᾽ ἐν τοῖς ῥητοῖς ἐστι καὶ ὁ νοῦς τοῦ πνεύματος. ἔπειτα ὅτι τοῦ Χριστοῦ ἐλθόντος καινὴ κτίσις γέγονε, καὶ οὐ δεῖ κατὰ τὸ παλαιὸν ζῇν, ἀλλ᾽ ὡς ἐν καινῇ κτίσει ἐν πᾶσιν [πᾶσιPg59 *] ἀνανεοῦσθαι, καὶ ἀργὴν εἶναι λοιπὸν τὴν περιτομήν. ἀποδέχεται δὲ αὐτοὺς καὶ περὶ τῆς διακονίας, καὶ προτρέπεται μᾶλλον αὐτὴν [inv. αὐτὴν μᾶλλονPg59] πλεονάζειν. αἰτιώμενος δὲ τοὺς ἐν πρoσώπῳ καυχωμένους καταλέγει πάντα, ἅπερ πέπονθε διὰ τὸν Κύριον[Χριστόν Pg59]· καὶ τὰς ὀπτασίας [δὲPg59] διηγεῖται ἅσπερ ἑώρακεν εἴς τε τὸν παράδεισον, καὶ εἰς τὸν τρίτον οὐρανὸν ἁρπαγείς. εἶτα παραγγείλας μὴ ἁμαρτάνειν, ἀλλὰ μετανοεῖν τοὺς ἁμαρτάνoντας, ἐν εὐχαριστίᾳ τελειοῖ τὴν ἐπιστολήν».
* Ὑπόθεσιςτῆς δευτέρας ἐπιστολῆς] Ὑπόθεσιςτρίτηςμὲνἐπιστολῆςτοῦἀποστόλου· δευτέρας δὲPg59 [MM2022] [VS2022]
A ¶Codd. : Cbg152 =Cambridge, Trinity College B.5.6 (152), f. 1vb; om. PL RB – Sur ces préfaces traduites du grec à Saint-Denis de Paris entre 1173 et 1186, et éditées en tête de l’exemplaire de la Magna Glossatura d’Herbert de Bosham, voir ici <59.2> - M. Morard edidit (22.6.2022).
1 illius] om. Cbg152*, al. m. add. marg.



Comment citer cette page ?
Martin Morard, ed., Petrus Lombardus, Magna Glossatura (2Cor. Hypothesis epistolae secundae ad Corinthios), in : Sacra Pagina, IRHT-CNRS, 2024. Consultation du 02/05/2024. (Permalink : https://gloss-e.irht.cnrs.fr/php/editions_chapitre.php?id=magna&numLivre=62&chapitre=62_Prol.2)

Notes :